Az elmúlt néhány évben Magyarországon a gazdasági és politikai változások mellett egyre aktuálisabbá vált a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának problémája, különösen tüntetések alkalmával. Érdekel az a mód, ahogy az állampolgárok egy-egy megmozdulás, tüntetés alkalmával közösen megpróbálják egységes véleményüket eljuttatni mindenkihez, elsősorban természetesen az ország vezetőihez. Meglátásom szerint nem mindegy, hogy ez a próbálkozás milyen formában megy végbe. Különbséget kell tenni a között a módszer között, mikor a polgárok a hatóságokkal is együttműködve, békésen, szervezetten állnak nyilvánosság elé véleményük kifejtésére, és a között a mód között, mikor egy tüntetés rendbontásba torkollik. Régóta foglalkoztat, hogy vajon melyik út a célravezetőbb, és mennyiben fontos az, ahogy ezek az események a médiában megjelennek a többi ember számára.

A 2006-os események, véleményem szerint, egyesítik a szólásszabadság, a demonstrációk, a nemzeti ünnepek szerepének problémáját. Ezen történések érdekes kérdéseket vetnek fel, és elemzésük sok mindenre rávilágíthat, például a véleménynyilvánítás és a tüntetések kérdéseire is.

Számomra érdekes, vizsgálandó terület az is, hogy a tüntetés hol és milyen körülmények között zajlik, illetve a nézetek és vélemények kifejezésre juttatása a céljának megfelelő helyen és időben zajlik-e.

A következőkben néhány alapvető szakirodalmi háttért tekintek át.