Kedves blog-olvasók!

Süle Tamara vagyok, jelenleg a 2006-os őszi tüntetésekről (és különböző értelmezéseiről) írok szakdolgozatot. Kutatásom témájához szeretnék segítséget kérni!

2006. október 23.: forradalom, tragédia vagy bohózat?

Szeretnék a történtekről új szemszögből, sokszínűen, hitelesen írni. Megmutatani, hogy milyen sokféle értelmezése lehet az eseményeknek.
Ehhez szükségem lenne egyéni tapasztalatokra, véleményekre.Várom tehát a személyes élményeket, értelmezéseket, fotókat...stb. Azoktól akik ott voltak, és azoktól, akik nem. Mindenkitől, akit érdekel ez a téma, vagy a politika, a tüntetések, vagy aki szívesen segítene esetleg egy interjúval...

Előre is nagyon köszönök minden hozzászólást!

Köszönöm az eddigi kommenteket, élménybeszámolókat, az építő kritikákat és ötleteket!

A demokráciák egyik különleges értéke, a demokratikus társadalmi nyilvánosság alapja a vélemény kinyilvánításának, a békés és szervezett demonstráció szabadsága.

A tüntetések különleges események, ahol az emberek közös véleménye általában szervezett, békés formában jelenik meg. Vannak azonban kirívó esetek is, mint például a 2006-os magyarországi események. Az októberi tüntetések és rendbontások alapján később részletesen vizsgálnom tanulmányomban, hogy hol húzódik meg a szólásszabadság, a gyűlöletbeszéd és az uszítás határa. Fontos beszélni arról, meddig húzódik a személyek gyülekezési szabadságának határa, illetve milyen jogok és érdekében korlátozhatják azt.

Fontos kérdés az is, hogy egy tüntetést mi vált ki, milyen környezetben zajlik, hogy fogadja a társadalom és a politikai élet, továbbá az, hogy mik az eredményei, következményei. Ezekkel a kérdésekkel majd a későbbiekben bővebben foglalkozom.

Most azonban a gyülekezés szabadságának esetében is megvizsgálnám a különböző megfogalmazásokat, továbbá azt, hogy mi a valódi tartalma az egyesülési szabadságnak, mint alkotmányosan alapvető emberi jognak.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke a következőképp ír a gyülekezés szabadságáról:

„1. Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.
2. Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kőtelezni.”[1]

Ebben az esetben még elég röviden és tömören fogalmazzák meg a gyülekezés szabadságának alapjait és határait.

A később megszövegezett Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről 11. cikkében a következő rendelkezések olvashatók:

„1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.

2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza.”[2]

Az első szakaszban megjelenik a szakszervezetek alapításának joga, ami a gyülekezési joghoz társult. A második bekezdésben pedig kiemelik a korlátozás feltételeit, lehetőségeit.

Ezekhez képest a magyar alkotmány így fogalmaz a gyülekezés szabadságáról, amit a véleménynyilvánítás egyfajta megnyilvánulásaként a kiemelt védelmet élvező kommunikációs alapjogok tagjaként kezel. Továbbá az alkotmányban megfogalmazzák, hogy az országnak biztosítania kell jog gyakorlásának szabadságát.

„62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.

(2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.

(2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre.

(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”[3]

Azonban meg kell jegyezni, hogy a magyar szabályozás több helyen még hiányokkal, pontatlanságokkal küszködik.

Elsőként a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságával foglalkoznék. Mindkét terminus az alapvető emberi jogok köréhez tartozik. Minden ember elidegeníthetetlen joga véleményének szabad kinyilvánítása, és erről már régóta írásos formában is megegyeztek a különböző nemzetek. Az egyes országokban azonban máshogy határozták meg a kifejezés szabadságának határait és lehetőségeit, másképp alakult ki az erre vonatkozó szabályozási rendszer. Nem mindegy, hogy álláspontunkat milyen formában és közegben tesszük szóvá. Bár a jogszabályozás rendszerében kiemelt helyet foglal el a véleménynyilvánítás szabadsága, mégis alapvetően fontos, hogy embertársaink kárára nem érvényesülhet, ezért bizonyos, jól indokolt esetekben korlátozható. Például jogszabályi korlátot jelent a becsületsértő tartalmú valótlan tények állítása.

A következőkben elsősorban a szólásszabadság eltérő meghatározásaival foglalkozom.

   John Milton már az 1600-as évek közepén úgy vélte, hogy a szólás szabadságát az igazság keresésének joga legitimálja – írja ezt Halmai Gábor „A kommunikációs jogokról című értekezésében"[1]

A XX. században az amerikai Legfelsőbb Bíróság tagja, Holmes bíró különvéleményében kifejti, hogy az igazság megtalálásához alapfeltétel a nézetek folyamatos ütköztetése. Később ő dolgozta ki a „clear and present danger”, vagyis a „nyilvánvaló és közvetlen veszély” tesztjét, ami kijelölte a szólásszabadság határát. Eszerint azt kell vizsgálni a jog korlátozásakor, hogy a közlés egyértelmű és azonnali veszéllyel fenyeget-e.

Majd megszületett a még ide kapcsolódó O’Brien teszt, ami szerint a korlátozás mértéke nem mehet túl azon a határon, amit a védendő érték mindenképpen megkíván.

A következőkben a különböző nemzetek egyezményeinek, alkotmányainak szólásszabadságra vonatkozó részét idézném.

Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában a XVIII. században már megfogalmazzák, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága minden egyes személy joga, de az egyén felelősséggel is tartozik a nyilvánosságra hozott kifejezésekért. A Nyilatkozat szövege magyarul így hangzik: „A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben.”[2]

Valamivel később az amerikai alkotmány első kiegészítése is biztosítja a véleménynyilvánítás, a vallás és békés gyülekezés szabadságát mindenki számára.

Az ENSZ által – vagyis nemzetközi szinten - 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke a következőképpen fogalmaz a kifejezés szabadságáról: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”[3] Ebben a megfogalmazásban már megjelenik az a gondolat, hogy a szólást tartalma miatt nem korlátozhatják.

Később, Az Európa Tanács által 1953-tól hatályba lépett Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről 10. cikkelye védi a kifejezés, a véleménynyilvánítás szabadságát:

„1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a Cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék.

2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.”[4] Az idézett cikkben már felvetődik a korlátozás problémája. Pontosabban, hogy milyen okokból szabhatnak határt a vélemények nyilvánosságra hozatalában.

A magyar alkotmány szövege megfogalmazza azt, hogy a vélemény és a sajtó szabadságát védeni kell, függetlenül annak erkölcsi-, vagy igazságtartalmától:

„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

(3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”[5]

Halmai Gábor álláspontja szerint a véleménynyilvánításhoz való jog fontos helyet tölt be az alapjogok, a kommunikációs alapjogok között, „tulajdonképpen »anyajoga« többféle szabadságjognak”⁵, bár ez a jog is korlátozható, de csak nagyon kevés joggal szemben. A szerző úgy látja, hogy a különböző álláspontok kifejezésre juttatása a „fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele”.[6] A saját megítélésem szerint is rendkívül fontos egy állam, egy közösség életének fejlődéséhez a nézetek ütköztetése, a szólás szabadsága segíthet a közös ügyek vitás kérdéseinek eldöntésében. A szólás és véleménynyilvánítás szabadsága világszintű, örök érték, ami nem függ a különböző országok politikai, vallási, erkölcsi, kulturális tradícióitól. Ezzel együtt

[2]Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, 1789, XI. cikk.

Értekezésemben a tüntetések témakörét fogom elsősorban vizsgálni. Érdekel, hogy milyen hatással van az emberekre, a politikára egy-egy demonstráció.

A későbbiekben foglalkozok az ide vonatkozó általános jogi háttérrel, a jogszabályok változásával, illetve a szabályozás hatékonyságával. A szakirodalmi háttér segítségével vizsgálom a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, és a témával kapcsolatos problémás területeket, eseteket. Ezen kívül tanulmányozom majd a különböző demonstrációk kiváltó okait, következményeit.

Foglalkozni szeretnék az állampolgárok reakciójával, ítéletükkel a tüntetések lefolyásáról és azok fejleményeiről. Interjúk segítségével elemezném a vezéregyéniségek szerepét, hatását a résztvevő kszemszögéből, továbbá a média esetlegesen torzító hatását, befolyását egy ilyen esemény kapcsán.

A tanulmányban kitérek a mindenkori kormányzat erőszakszervezeteinek fellépéseire, azok jogszerűségére, mindezek hatásaira a tüntetőkre, a szimpatizánsokra és az ellenzék véleményére. Összehasonlítom a békés demonstráció és az erőszakos, rendbontásba torkolló tüntetés lefolyását, eredményességét.

Vizsgálnám még a különböző megmozdulások és a nemzeti ünnepek, a kollektív tudat összefüggéseit. Konkrét példaként a 2006-os magyarországi fejleményeket venném alapul. A 2006. októberi eseményeket, tüntetéseket elemezem majd a résztvevők interjúi és a megjelenő híranyagok segítségével. Megvizsgálnom a demonstrációk televízióban való reprezentációját, az esemény különböző szemszögekből való értelmezéseinek megjelenését.

Az elmúlt néhány évben Magyarországon a gazdasági és politikai változások mellett egyre aktuálisabbá vált a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának problémája, különösen tüntetések alkalmával. Érdekel az a mód, ahogy az állampolgárok egy-egy megmozdulás, tüntetés alkalmával közösen megpróbálják egységes véleményüket eljuttatni mindenkihez, elsősorban természetesen az ország vezetőihez. Meglátásom szerint nem mindegy, hogy ez a próbálkozás milyen formában megy végbe. Különbséget kell tenni a között a módszer között, mikor a polgárok a hatóságokkal is együttműködve, békésen, szervezetten állnak nyilvánosság elé véleményük kifejtésére, és a között a mód között, mikor egy tüntetés rendbontásba torkollik. Régóta foglalkoztat, hogy vajon melyik út a célravezetőbb, és mennyiben fontos az, ahogy ezek az események a médiában megjelennek a többi ember számára.

A 2006-os események, véleményem szerint, egyesítik a szólásszabadság, a demonstrációk, a nemzeti ünnepek szerepének problémáját. Ezen történések érdekes kérdéseket vetnek fel, és elemzésük sok mindenre rávilágíthat, például a véleménynyilvánítás és a tüntetések kérdéseire is.

Számomra érdekes, vizsgálandó terület az is, hogy a tüntetés hol és milyen körülmények között zajlik, illetve a nézetek és vélemények kifejezésre juttatása a céljának megfelelő helyen és időben zajlik-e.

A következőkben néhány alapvető szakirodalmi háttért tekintek át.

15.00: odaérnek a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán felállított kordonhoz. Kb. 2000-en vannak. A tömeg behatol a kordonnal elzárt területre.
15.15-kor a rendőrség kezdi a tüntetők lezárt területről történő kiszorítását. (Újságírók szerint: az Alkotmány utca sarkán felállított kordonnál a rendőrség új típusú -paprika alapú - könnygázt használ.) Egy rendőrt a kezén késsel megsebesítenek. Ezt követően a tüntetők kövekkel, üvegekkel, vasrudakkal támadnak a rendőrökre. Majd a Bajcsy-Zsilinszkyút és az Alkotmány utca kereszteződésénél két irányba indulnak el: nagyobb részük a Deák tér, kisebbik részük a Nyugati tér felé.
A Deák tér felé tartókat a rendőri csoport próbálja feltartóztatni, de a sorfalat áttörik; folyamatosan támadják a rendőröket, egy busszal torlaszolják el a Bajcsy-Zsilinszky utat. A rendőrség könnygázt, gumilövedéket, vízágyút és gumibotot használ. A József Attila utcából érkező záró csoport sikertelenül próbálja feltartóztatni a tüntetőket, randalírozókat. Az ellenálló tömeg a József Attila utcából érkező rendőri záró csoportot kövekkel és útburkolati darabokkal támadja, az Arany János utcánál pedig barikádot építenek.
Délután a BBC európai anyagában vezető hírként jellennek meg a budapesti események. A CNN a rendkívüli hírek között tudósít a fejleményekről.

16.00: a Deák téren lévők létszáma több mint 4000 fő.
Kezdődik a Fidesz ünnepi megemlékezése az Astoriánál.
Wilfried Martens (az Európai Néppárt elnöke) párhuzamot von 1956 és 2006 között. Szerinte az 50 évvel ezelőtti események üzenete, hogy szükség van a változásra.
Orbán Viktor beszédében népszavazást kezdeményez az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjak, a termőföld, valamint a demokratikus berendezkedés garanciális kérdéseiről.
16.15: befejeződik a Nyugati téri tömeg oszlatása. A rendőrség a tömeg létszáma miatt nem annak feltartóztatására, hanem a rendbontók kiemelésére törekszik. Az állomány végrehajtja az Erzsébet tér irányába történő zárást is (ahol a külföldi delegációk tartózkodnak). A rendőröket könnygázt és vízágyút használnak.
16.20: a tömeg eléri az Astoria környékét.
A Fidesz rendezvényén az alábbi tartalmú röplapokat terjesztik: „A rendezvény után békésen gyertek a Kossuth térre.” „Oszlatják a tömeget a Bajcsy Zsilinszky úton az Arany János utcánál.” „Vízágyukkal és könnygázzal lövik a népet.” 
17.43: a Fidesz-rendezvény műsorvezetője felhívja a figyelmet, hogy a helyszínt mindenki az Erzsébet-híd és a Kálvin tér irányába hagyja el.
17.45: véget ér a Fidesz-gyűlés. A Városház téren kiállított '56-os harci járművek közül a egy gumikerekes páncélautót a rendőrök felé tol a tömeg.
(Video: http://www.indavideo.hu/video/Okt23_Este_az_Astorianal_02
Cikk:Gergényi cáfolta, hogy a Fidesz rendezvénye felé terelték volna a tüntetőket. [Belföld]   2006.10.24 08:30

18.00: a lovasrendőri alegység bekapcsolódik az oszlatásba, megindul az Astoria irányába.
Este a Felvonulási téren leleplezik az '56-os emlékművet. Az ünnepségen (motorzúgás, folyamatos dudálás, valamint Gyurcsány-ellenes jelszavak elhangzása közepette) beszédet mond Bocskay T. József (az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke) és Kosáry Domokos (az 56-os emlékbizottság elnöke). Az ünnepségen a miniszterelnök is részt vesz, az államfő biztonsági okokra hivatkozva nem jelenik meg.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány közleménye szerint: Budapesten példátlan erejű és méretű, megfélemlítő rendőri intézkedések sorozata zajlik. Az 50. évfordulóra megemlékezni kívánó, gyülekezési jogukat gyakorló, erőszakos cselekményeket el nem követő emberekkel szemben gumilövedék, vízágyú, könnygázgránát, gyalogos és lovas rendőri egységek bevetésére került sor, számos súlyos sérülést okozva. A rendőrség az alapítvány szerint ezúttal sem tartotta be a szükségesség és arányosság elvét, illetve a tömegoszlatás szabályait.
18.45: a rendőri oszlató egység eléri a Dohány utcát.

19.20: megérkezik az Astoriához az oszlató egység. A rendőrség könnygázt, gumilövedéket, vízágyút és gumibotot használ.
A lezárt Kossuth térre vezető utcákon felállított kordonoknál kb. 3-400-an vannak, erőszakkal akarnak a térre jutni.
19.40: Révész Máriusz (fideszes képviselő) az összeütközések során megsérül, kórházba kerül. A Kálvin térről a tüntetők egy része a Kecskeméti úton a Ferenciek tere felé megy.

20.30: a tömeget a rendőrség a Kálvin térig, a Ferenciek teréig és a Rákóczi út–Szentkirályi utca kereszteződéséig tereli. A Kossuth térnél a bejutási kísérleteket az ottani rendőrök meghiúsítják.

21.00: a Ferenciek terénél a tüntetők barikádot kezdenek építeni. A környező utcákban folyó építkezésekről összeszedett anyagokból 2,5 méter magas torlaszt emelnek, mögötte benzinespalackokat és köveket halmoznak föl. A torlaszt benzinnel is leöntik.
21.15:  Tálos Lőrinc (a Tilos Rádió munkatársa) azt állítja, hogy a Nemzeti Múzeumnál dokumentálni akarta az eseményeket, sárga mellényt viselt, feltartott kézzel jelezte, hogy fotós, a rendőrök mégis rálőttek gumilövedékkel. A TV2 közvetítőkocsijára HírTv-s molinót raknak álcaként.
A tömeg betöri a Kecskeméti utcai rendőrőrség egy ablakát. A Blaha Lujza tér felé tartó oszlató egységet dobálják, motorkerékpárokkal és négykerekű motorokkal (quadokkal) támadják. Több helyen barikádokat emelnek, és bontani kezdik a Rákóczi út 60. számú ház falát. A Ferenciek terénél előrenyomuló rendőröket kövekkel dobálják meg.

22.10: a rendőrök kb. 50 métert haladnak előre Ferenciek terénél, az Erzsébet-híd felé szorítva a tüntetőket. Könnygázgránátot is használnak.
22.30: az oszlatók elérik a Blaha Lujza teret.
22.50: 6-700 ember a Blaha Lujza térről - a Népszínház utcán át - a szocialisták Köztársaság téri székháza felé indul, azt a rendőrök körbeveszik, senkit nem engednek oda.
A Blaha Lujza téren feloszlatott tömeg egy része a Nagykörúton az Oktogon felé indul el és a Wesselényi utcánál barikádot épít.

23:10: a Wesselényi utcánál üvegeket dobálnak a rendőrökre és meggyújtják a barikádot. A rendőrség a Wesselényi utcánál a mellékutcák felé igyekszik szorítani a tömeget. Könnygázgránátot használnak.
23.45: a rendőrség a területet ellenőrzése alá vonja.

Péterfalvi Attila (adatvédelmi biztos) kijelenti, hogy aggályos az állampolgárok cél nélküli videózása.
Hét személy szabálysértési ügyét tárgyalja a Fővárosi Bíróság. (Az eljárás alá vontakat hétfőn hajnalban állították elő a rendőrök, mert ellenszegültek a rendőrség intézkedéseinek. Hármukra két-két nap elzárást, másik háromra 50-50 ezer forintos pénzbüntetést szab ki a bíróság, egy személyt pedig figyelmeztetésben részesít. Ügyészi megrovást kap a francia tévériporter, aki az 1956-os állami megemlékezés idején a Kossuth téren ellenállt a rendőri intézkedésnek.)
Békés tüntetéseket tartanak Székesfehérváron, Szekszárdon, Debrecenben és Sopronban.
A "Magyar Nemzeti Bizottság 2006" Magyar Október Mozgalom néven pártok felett álló, határozott politikai karakterrel bíró „demokratikus népmozgalmat” indít.
A BBC-ben a hétfői eseményekről készült összefoglaló után Orbán Viktor nyilatkozik (szerinte a rendőrök békés tüntetőket támadtak és vertek meg), majd az Európai Néppárt brüsszeli frakcióülésén a következőt mondja: az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy „nem nyújt segédkezet a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak”.
A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége november 2-től 20-ig ezer járművel tartandó tüntetést jelent be a Kossuth térre, és a pesti alsó rakpart egy részére.
Az Európai Parlament megemlékezik az 1956-os magyarországi forradalomról.
Dávid Ibolya szerint: a válság oka Gyurcsány Ferenc (aki őszödi beszédével megsértette nemzetét), de elfogadhatatlan Orbán Viktor viselkedése is (aki a kettészakítja az országot). A válságból való kivezető út az lenne, ha mindketten visszavonulnának a politikától.
A miniszterelnök összehívja a nemzetbiztonsági Kabinet ülését.

Bene László elmondja: a rendőrség 131 főt állított elő, 57-en vannak őrizetben.
Molnár Lajos egészségügyi miniszter szerint: 167 személy sérült meg, 134-en részesültek ambuláns ellátásban, 33 fő került kórházba. A sérültek között 17 rendőr és 5 külföldi van.
Révész Máriusz a fején fehér kötéssel és felkötött karral jelenik meg a parlament ülésén.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint: október 23-án az előre be nem jelentett helyszíneken csoportosuló, erőszakos cselekményeket elkövető személyek nem a törvényes keretek között éltek gyülekezési jogukkal, a feloszlatásukra irányuló rendőri intézkedések elrendelése jogszerű volt; de elengedhetetlennek tartja a hivatalos vizsgálatot.

A következő napokban szeretném felvázolni azt az időintervallumot, amit konkrétan vizsgálnék a jövőben. Ehhez felhasználom az eddig olvasottakat; cikkeket, tanulmányokat, más blogokat, fórumokat... stb

Szeretném kérni, ha valaki erre az oldalra téved, segítese munkámat, egészítse ki / módosíta véleményével majd az írásom...